A mai kor emberének a parfümökről az érzéki örömök és a szerelmi izgatás jut eszébe, holott kezdettől fogva rituális szerepük volt, de alkalmazták különböző terápiákra is. Mindenesetre már a legelső civilizációk használták a kellemes illatokat.
Egyiptomban, a felsőbb osztályba tartozó hölgyek is használták már az ókorban
édes mandulaolaj, méz vagy fahéj alapú kenőcsöket alkalmaztak, az egyszerű asszonyok pedig mentát vagy kakukkfűt. A Ptolemaioszok uralma alatt kezdtek behozni mirhát az araboktól, a perzsáktól és a kínaiaktól kámfort, Indiából pedig cimetfát.
A görögök, egyiptomiak és rómaiak már a fürdőhöz, ruhájukhoz, még a szandáljukhoz is illatos olajat használtak, nemkülönben lámpásaikhoz, mely nagymértékben terjesztette az illatokat.
Az araboknál az Ezeregy éjszaka meséiben szólnak a rózsavízről, a keresztes lovagok soha nem érzett illatokat hoztak magukkal a Közel-Keletről.
1533-tól kezdett foglalkozássá válni a parfümkészítés, először a franciáknál.
A XIX. századtól a parfümgyártás technológiája hatalmas mértékben kezdett fejlődni. Az illatok kémiai elemzése meggazdagította a parfümkészítők palettáját, s kevésbé költséges anyagokat is alkalmazni kezdtek, pl. a vaníliát.
A XX. században már külön szakmává fejlődött.Képzeld el magad egy parfümkészítő műhelyében! Ezernyi üvegcse körülötted. Az üvegcsékben a parfümkészítő minden tudománya: új keverékek, a harmonikustól a megnyugtatóig, az izgatótól a kielégítőig.
A fő alkotóanyagok; az illóolajok és esszenciák természetes alapanyagok, de a flakonok tartalmának nagy része mesterséges, kémiai termék, ám azokat is természetes anyagokból izolálják.
A továbbiakban a mai kor parfümjeit ismerheted meg...
